vége és az eleje

Nos, végére értem tegnap Az időutazó feleségének. Előjáróban csak annyit mondanék, hogy szerintem igazán jó könyv, érdemes elolvasnia mindenkinek! Egy ideje ez volt az első könyv amit úgymond nem bírtam letenni. Most nem írok róla hosszabban mert nem vagyok valami remekül (most kaptam tetanuszt, juhú :), de később bepótlom.

Ma kezdtem el olvasni Borisz és Arkagyij Sztrugackij Lakott szigetét, egyelőre szinte sehol sem tartok benne, így nem is mondok semmit. :)

Fülszöveg: 
A 22. század, az emberi civilizáció delelője. Megvalósult a csillagközi utazás csodája, és a galaxis benépesedett. A bolygók élik a maguk önálló életét, az egyetlen ellenőrző szerv a progresszoroké, akik a fejletlenebb kultúrák útját próbálják egyengetni. Makszim Kammerer, a zöldfülű szabad kutató a végtelent járja, újabb lakható, illetve lakott világok után kutatva. Amikor aztán egy űrbalesetet követően hajótörést szenved egy ismeretlen bolygón, egyáltalán nem biztos benne, hogy itt huzamosabb ideig elélhet az ember. Szétforgácsolódott birodalmacskák tengődnek az atomháború kínjait nyögő földjén, mindennaposak a mutációk, az eldugottabb vidékeken pedig még mindig a hajdani idők hadigépezetei szedik áldozataikat. Vajon sikerül-e újból egy néppé, szerves egésszé kovácsolni a pártoskodó kiskirályok által szédített tömegeket, vajon létrejöhet-e még működőképes társadalom a politika szörnyetegeinek meddővé vált harcterén? A Sztrugackij testvérek egykor mind nálunk, mind hazájukban betiltott regénye a világ SF-irodalmának igazi gyöngyszeme, és mondanivalója szerencsére (vagy sajnos) éppolyan időszerű, mint megírásakor. Ezt igazolja az is, hogy Oroszországban idén mutatták be kétrészes, monumentális filmváltozatát, amely talán idővel eljut a hazai mozikba is.



Bővebben Az időutazó feleségéről és a Lakott szigetről is kicsit később. Türelmet, és kitartást. :)