"Minek hívtál arra sétálni, ahol a háború alatt laktál? A városnak azt a részét még leginkább elviseltem, s attól fogva mindig görcsbe rándult a gyomrom, mikor arra vitt az utam. Mutattad, hol borotválta le lakásod egyik felét az akna, elmondtad, hogy volt berendezve, milyen volt a bútorod színe, hogy pusztultak el a szobanövényeid, és hogy találtad meg az idegen udvarokban egy-egy könyvedet. Alapjában sose tudtam elviselni, hogy lakásod volt Pesten, olyan lakásod amelyhez nem volt közöm, hogy éltél, lélegzettél, cseléded volt, macskád, telefonod. Egyetlenegyszer csaltalak meg ezekben az években, mikor megmutattad a szent Anna templomot, s elmondtad, milyen feszesen és meghatottan álltál az esküvődön. Akkor nem a színházba mentem, ahogy mondtam, hanem Pipihez. Pipi azt hitte, meg vagyok őrülve. Nem is akarta, majdnem sírt. tudod, hogy utálom az alkoholt, nem is bírom lenyelni. Pipi ivott egész éjjel, mert kétségbe volt esve. Reggel még a kispárnának is konyakszaga volt. Soha életemben nem szerettelek annyira, mint akkor éjjel."
/Szabó Magda: Az őz/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése